Le gouvernement d’Alix Didier Fils-Aimé vient de poser les bases d’une refondation démocratique historique en lançant un vaste programme national de formation sur le contentieux et la sécurité électorale. Cette initiative, portée par le ministère de la Justice et de la Sécurité publique, arme techniquement les juges, policiers et militaires pour pacifier le scrutin de cette année. En ciblant d’abord Port-au-Prince, Petit-Goâve et Croix-des-Bouquets avant de s’étendre aux 146 communes, l’État restaure sa souveraineté là où la terreur régnait. Les retombées directes de cette formation permettront de neutraliser l’influence des gangs dans les bureaux de vote, garantissant enfin aux citoyens le droit de choisir librement leurs dirigeants sans craindre pour leur vie.
Sur le plan de l’intégrité, la création d’un pôle judiciaire spécialisé contre les crimes financiers va radicalement assainir les mœurs politiques haïtiennes. En fermant hermétiquement la porte à l’argent sale avec la doctrine ferme « Nap konbat blanchiman. E nou pap kite lajan sal rantre nan bwat vòt yo », le pouvoir coupe les vivres aux réseaux criminels qui tentaient d’acheter le pouvoir. Cette transparence financière, couplée à une enveloppe publique de trois milliards de gourdes pour les partis politiques, va équilibrer la compétition électorale. Les retombées positives sont immenses : les candidats honnêtes disposeront de ressources légitimes, et le futur parlement sera libéré de l’emprise de la corruption et du blanchiment d’avoirs.
La professionnalisation conjointe de la Police Nationale d’Haïti (PNH) et des Forces Armées d’Haïti (FADH) va générer un climat de confiance indispensable à la relance économique du pays. Des forces de l’ordre hautement qualifiées pour gérer les contentieux et sécuriser l’espace public décourageront toute tentative de violences post-électorales. Ce retour progressif à l’ordre public redonnera confiance aux investisseurs locaux et internationaux, favorisant la réouverture des entreprises et des marchés paralysés. Les retombées se feront sentir directement dans le quotidien des Haïtiens par la création d’emplois et la stabilisation des prix.
Cette dynamique inclusive renforce les institutions républicaines en plaçant le Conseil électoral provisoire, la société civile et les partis politiques au cœur d’une concertation étroite. En rappelant fermement aux agents de l’État qu’ils n’ont qu’un seul chef, le peuple haïtien, le Premier ministre restaure le principe fondamental de la neutralité de l’administration. La justice et l’armée, formées pour être impartiales, ne seront plus les instruments de factions politiques mais les gardiennes de la volonté populaire. Cette synergie institutionnelle va rebâtir la confiance brisée de la population envers ses propres autorités politiques et judiciaires.
Au final, ce programme de formation est le catalyseur d’un retour définitif à la normalité constitutionnelle et à la dignité nationale. Des élections jugées justes, équitables et crédibles offriront au prochain gouvernement une légitimité incontestable aux yeux de la communauté internationale. Haïti pourra ainsi sortir des crises de transition à répétition pour entamer une ère de développement durable et de paix sociale. Le succès de cette initiative prouve que l’État haïtien refuse de reculer et choisit de triompher de l’anarchie par le droit et la rigueur.

VILÁG TÖRÖK HÍREK: SVÉDORSZÁG: WORLDPRESS demirozcane
május 14. Törökországban megmutatjuk a világnak, hogyan kell szembeszállni egy könyörtelen és tekintélyelvű vezetővel. Az utcai tüntetések fiatalos energiája új életet lehel a kudarc felé tartó progresszív pártokba, és ez egy olyan modell, amely mindenhol alkalmazható.
Török újságíró és politikai kommentátor. 22 évnyi hatalomátvétel, az összes állami intézmény átvétele és a török állampolgárok iszlamofasiszta rabszolgákká tételét célzó súlyos elnyomás után megtorlás történt Recep Tayyip Erdoğan török elnök tekintélyelvűsége ellen. Az elmúlt héten tüntetések folytak az ország számos városában, beleértve a rezsim erősségeit is.
Ekrem İmamoğlu isztambuli polgármester őrizetbe vétele ezen a héten koholt korrupciós vádak alapján felkorbácsolta a közvéleményt; napokon belül a tüntetések valami nagyobbá alakultak – nemzeti felkeléshez, amely demokráciát, méltóságot és szabadságot követel. A tüntetések sokaknak a 2013-as Gezi-felkelésre emlékeztettek, de ezúttal fiatalok, akikről azt hittük, hogy az Erdoğan-korszak és a súlyos gazdasági válság alatt elvesztették a reményt a jövőbe, utcára vonultak, kockáztatva a korlátlan rendőri erőszakot azzal, hogy részt vettek a mostanra betiltott nyilvános összejöveteleken. A transzparenseket díszítő egyik szlogen tökéletesen összefoglalta a hangulatot: „Ha elégünk, ti is velünk égtek.” Bár a tüntetések tele voltak politikai humorral, mindenki tudta, hogy ami történik, az nem vicc: az ország politikailag egy visszafordíthatatlan ponton volt. A sors megpecsételődött. Vagy Erdoğan meghátrál, vagy valami más történik. Hogy mi lehet az a „valami más”, az ijesztő lehetőség. Mégis, az emberek elszántsága a félelem falának lebontására példa nélküli, és ezúttal, a Gezi-felkeléssel ellentétben, a fő ellenzéki párt „ad otthont” – vagy legalábbis megpróbálja ad otthont – a politikai akciónak.
Imamoğlu nemcsak Törökország legnagyobb városának polgármestere, hanem széles körű népszerűségével Erdoğan egyetlen hiteles politikai riválisa is. Közvetlenül a rezsim által felhozott kétes vádak (pénzügyi korrupció, bűnszervezet vezetése és terrorista csoportokkal való együttműködés) miatti letartóztatása előtt İmamoİl bejelenteni készült, hogy indul a következő elnökválasztáson.
Különböző közvélemény-kutatások azt mutatták, hogy İmamoğlu támogatottsága valószínűleg meghaladja majd Erdoğanét a 2028-ra tervezett választásokon. Erdoğanhoz közel álló források szerint a terv az volt, hogy letartóztassák és hiteltelenítsék İmamoğlut, valamint megbízottat nevezzenek ki a fő ellenzéki pártba. Ezt a módszert Erdoğan évek óta alkalmazta. Számos polgármestert vettek őrizetbe mind a szociáldemokrata, mind a kurd pártból, és İmamoğlu letartóztatása várható volt. Letartóztatása előtti utolsó videójában İmamoİl felöltözve nyugodtan kijelentette, hogy « határozottan kiáll » a török nép mellett.
Szavait cselekvésre való felhívásnak tekintve több százezer ember töltötte meg a város tereit az első estétől kezdve. A tüntetések mértékét látva a fő ellenzéki párt tömeges politikai akcióvá alakította át elnökválasztási előválasztását, felszólítva minden polgárt İmamoğlu támogatására, és bizonyítva, hogy a rezsim iránti támogatás messze túlmutat a pártpolitikán. Körülbelül 15 millió ember szavazott İmamoğlura, megszilárdítva pozícióját hivatalos ellenzéki jelöltként.
A történet részletei zavaróak lehetnek. Az autoriter vezető által alkalmazott határtalan hazugságok és megtévesztés megnehezítheti a követését. A Törökországban történtek azonban fontos tanulságokat hordoznak a világ demokráciái számára.
Ahogyan azt az elmúlt évtizedben számos európai országban és az Egyesült Államokban is láthattuk, a centrista politikai pártokhoz való csatlakozás nem volt hatékony, és az Occupy stílusú utcai politika, bármennyire is inspiráló, nem elegendő a fasizmus növekvő árjának ellensúlyozásához. Az „újrapróbálkozás, újra kudarc” stratégiák az elmúlt években lejártak, amire a legújabb példa az Egyesült Államok. A hagyományos politikai pártok – az amerikai demokraták és az európai szociáldemokraták – egyértelműen nem tudták megfékezni a tömegek politikai és erkölcsi felháborodását, amelyet olyan vezetők szítottak, mint Erdoğan vagy Donald Trump. Az utcai politikából fakadó politikai energia túl kiszámíthatatlan ahhoz, hogy a hagyományos politikai pártok kihasználják, és a tömegek fiatalos lelkesedésével vonakodnak attól, hogy az omladozó politikai intézményekhez csatlakozzanak. Mi tehát a megoldás?
Ekrem İmamoğlu isztambuli polgármester pénteki letartóztatását követően egy török zászlót viselő tüntető szembeszállt a rohamrendőrökkel a városháza közelében. Az isztambuli polgármester elleni tüntetések Törökországban „demokráciáért folytatott küzdelemmé” alakultak át.
Bővebben A régimódi progresszív ellenzéki pártok elsüllyedt hajókra – pusztuló építményekre – hasonlítanak. Miután csatlakoztak a neoliberális hegemóniához, az elmúlt ötven évben elvesztették minden létfontosságú elemüket.
J’aimeJ’aime